Sok kiadó még mindig úgy gondolja, hogy a legnagyobb ellenfele a piacon az a magazin, amelynek majdnem ugyanolyan tartalma van, mint az ő büszkeségének, vagy éppen az a kiadó, amely majdnem ugyanakkora, mint ő maga, így folyamatosan a nyakában liheg. Jens Ander, a Strossle COO-ja szerint itt az idő, hogy a médiatulajdonosok átgondolják, mi is a verseny terepe számukra.
A régi szép időkben az olvasók megvették a kedvenc magazinjaikat az újságos standon, vagy előfizettek az ízlésükhöz legközelebb álló napilapra. Mostanra viszont gyakorlatilag végtelen számú információ- és szórakoztató forrás áll rendelkezésre. „A sztorik egy kattintásnyira vannak, így aztán az olvasók könnyen utánuk mennek bárhova. Maga a hordozó – a magazin vagy a napilap – többé már nem fontos, az olvasók jó sztorikat keresnek és nem a terjesztőket, valahogy úgy, ahogy a moziiparban mindig is volt”, véli Jens Anders.
A Strossle COO-ja szerint ezt a változást először a közösségi hálózatok értették meg és tudták kiaknázni, közülük is elsősorban a Facebook. A modell így működik a Facebook esetében: okos algoritmusok segítségével kihalássza a kiadók legjobb tartalmait (egyre inkább videós tartalmait), amelyeket aztán nulla költséggel kiszolgál a felhasználói számára. Ezt követően a Facebook a kiadói tartalmak körüli kontextust monetizálja a szponzorált posztok és egyéb hirdetési formátumok révén.
A helyzet csak bonyolódott azáltal, hogy most már a tartalmakat a közösségi platformokon is fogyaszthatják a felhasználók, nem is kell kilépniük e környezetből, mint ahogyan a hagyományos linkmegosztások esetében tették. Ezt azt jelenti, hogy a kiadók még távolabb kerültek az olvasóiktól és megint elveszítették az ellenőrzés egy fontos darabkáját.
Éppen ezért Jens Ander úgy látja, hogy „a kiadók legrosszabb ellenségei mostanra nem a többi kiadók és azok lapjai, hanem a közönség és a saját oldalaikon megvalósuló olvasói elköteleződés hiánya. Másképp fogalmazva: a kiadók számára a legveszélyesebb versenytársakat a globális platformok jelentik, amelyek ingyen használják a tartalmaikat, majd monetizálják a közönséget, méghozzá jócskán meghaladva azt a mértéket, ami indokolható lenne a bevételmegosztási modellek alapján.”
A Strossle COO-ja szerint mindez egyszerűen leírható a matematika segítségével: X * Y – Z = P. Ahol X a site látogatóinak száma, Y az egy látogatóra jutó bevétel, Z a site működtetésének költsége és P a profit. A piaci verseny során a kiadó célja egyszerű: maximalizálni az egy felhasználóra jutó bevételt és a felhasználók számát, miközben a költségeket ellenőrzés alatt tartja.
„A médiaüzlet jövője attól függ, hogy a kiadók mennyire lesznek képesek a felhasználókat monetizálni a saját oldalukon. Ha tétlenül nézik, hogy az emberek a legjobb tartalmaikat a közösségi oldalakon fogyasztják, akkor elszalasztják annak a lehetőségét, hogy a felhasználók számára olyan értékes szolgáltatásokat tudjanak kínálni, amelyek hozzájárulnak a bevételek növekedéséhez. Ilyenek például az előfizetések, a micro-payment megoldások, az olvasói klubok, a webáruházak, a hírlevelek, stb. Továbbá a saját oldal az egyetlen felület, ahol a kiadó teljes ellenőrzést gyakorolhat a kontextus és az adatok fölött, ami indokolja a prémium árazást”, teszi hozzá a szakember.
A fenti gondolatmenet az Y változóról (egy felhasználóra jutó bevétel) szólt. Lépjünk tovább az X változóra, azaz a közönség bővítésére. Fel kell tennünk a kérdést: hogyan lehet a leginkább új látogatókat vonzani? Természetesen vonzó tartalmakkal és ezek megmutatásával. Ha erre nem a közösségi hálózatokat használjuk, akkor milyen eszközök maradnak a kezünkben?
Jens Ander szerint a terv egyszerű: a kiadók akkor élhetik túl a fragmentációt a legjobb eséllyel, ha a régi ellenségeik lesznek az új barátaik. Ha a minőségi tartalom fogyasztására szánt időt vizsgáljuk, a kiadók együttesen erősebbek, mint bármely közösségi hálózat. Fogadjuk el! Építsünk erre! Vegyük rá az embereket, hogy maradjanak tovább, és olvassanak többet. A kölcsönös tartalomajánlások a kiadói ökoszisztémán belül tartják a közönséget. Fontos, hogy ezt ne csak alkalmanként csinálják, hanem folyamatosan élniük kell e lehetőséggel. Minden egyes cikk, amely megjelenik egy kiadói site-on potenciális marketingeszköz is egyben. Hogy mire van szükség? Egy automatizált, célzott disztribúciós mechanizmusra, amely a legjobb tartalmakat eljuttatja a felhasználókhoz a releváns kiadókon keresztül. És pont ez az, ami a Strossle missziója: megteremteni a kiadók saját platformját!
Világ kiadói, egyesüljetek!;)
