Ezt Henric Smolak, a Strossle globális értékesítési igazgatója és partnere mondja. Lentebb az ő írását közöljük.
Az internet mára egy óriási Times Square-ré változott, ahol a vállalkozások és a márkák az arcunkba tolakodnak, és próbálják kétségbeesetten felhívni a figyelmünket – ideje azonban kihúzni a dugót. De tényleg, ki szereti, ha folyton idegesítő, tolakodó reklámokkal bombázzák, ahogyan az internet szerte történik?
Egy olyan digitális világban hiszek, ahol a reklám szórakoztató, bevon, transzparens, és természetesen hozza az eredményeket. Itt az ideje, hogy a hirdetők alkalmazkodjanak, és olyan kommunikációs stratégiákat alakítsanak ki, amelyek hozzájárulnak a fenntartható digitális jövő megteremtéséhez.
Ha azt akarjuk, hogy a mai digitális világban halljanak minket, többé nem ordibálhatjuk egyszerűen az üzenetünket.
Ebben a posztban három olyan szempontot vizsgálok, amelyet teljesen rosszul fogtunk meg a médiaiparban. Három olyan dolgot, amelyek mérgező digitális környezetet teremtettek.
1) Digitalizáljuk a marketinget
Angolul két kifejezést használunk: „digitization” és „digitalization„. Ez a kettő nem ugyanaz, mégis sok iparág teljesen félreérti. A „digitization” azt jelenti, hogy lemásolunk valamit, ami offline és az online világra alkalmazzuk. A termék, a viselkedés, a gondolkodás ugyanaz marad. Ez történt például a zeneiparral, amikor a kiadók rájöttek, hogy a hagyományos CD-ket el kell tudniuk adni az interneten is. Azt nem értették meg, hogy az internet megváltoztatta, hogyan akar a közönség zenét fogyasztani. Többé már nem akartunk lemezeket vásárolni, vagy előre kialakított albumokat végighallgatni, ehelyett azt a szabadságot és rugalmasságot akartuk, ami lehetővé teszi, hogy mi választhassuk ki a meghallgatni kívánt számokat, és ezekből saját listákat hozhassunk létre. Már nem akartunk fizikai CD-ket halmozni, mert képessé váltunk arra, hogy a teljes zenegyűjteményünket digitálisan tároljuk olyan eszközökön, amelyeket bárhová magunkkal vihetünk. A Napster lázadás volt a zeneipar innovációhiánya ellen, és zenemegosztó szolgáltatása az első – igaz, illegális – lépést jelentette a digitalizációs folyamatban. Később az iTunes és a Spotify etikusabb és fenntarthatóbb módon digitalizálta a zeneipart.
Miért beszélek erről? Mert van egy olyan iparág, amely máig csak az első értelemben digitalizálódott, ez pedig a médiaipar. Ugyanazokat a formátumokat alakítottuk át, ugyanazokkal a KPI-okkal dolgozunk, ugyanúgy gondolkodunk a jelenlegi online környezetben, mint az offline időkben.
Itt az ideje, hogy változtassunk, alkalmazkodjunk és fenntartható jövőt teremtsünk a kiadók, hirdetők és internetezők számára.
2) Csatlakozzunk a forradalomhoz
Ma a médiaiparban forradalom zajlik, és ezt úgy hívják, hogy reklámblokkolás. A reklámblokkolás az a médiaiparnak, ami a Napster volt a zeneiparnak: az első jele egy döntő változásnak, egy figyelmeztetés, amely szerint vagy innoválunk, vagy meghalunk. Amikor a reklámblokklás körüli helyzet alakulását nézem, egyértelműnek tűnik, hogy a digitális reklámok annyira rosszak manapság, hogy a közönség egyre nagyobb része installál reklámblokkolót, hogy eltávolítsa ezeket. Az észak-európaiak több mint 45%-a használ reklámblokkolót. De ez még csak nem is a legfontosabb statisztika. Ennél is fontosabb, hogy a reklámblokkolót telepítettek több mint 70%-a 35 év alatti. Ez azt jelenti, hogy jelenleg majdnem lehetetlen elérni a fiatalokat hagyományos eszközökkel. Nekünk, a médiaiparnak alkalmazkodnunk kell a változáshoz ahelyett, hogy becsukjuk a szemünket e forradalom láttán. Tegyük fel magunknak a kérdést: szeretnénk, ha minket magunkat így kezelnének a digitális világban? Gondoljuk ezt át a személyes élményeink oldaláról is, ne kizárólag üzleti szemmel. Ha továbbra is így kiabáljuk és toljuk a közönség arcába az üzeneteinket, a változás üteme csak gyorsulni fog, és egyre többen zárnak ki minket az online élményükből. Csak idő kérdése, hogy a változások megfojtsák a teljes médiaipart.
3) Átláthatóság és adat
Van egy négybetűs rövidítés, a GDPR, amitől még inkább összerándul mindenki gyomra – szinte olyan ez, mint egy allergiás reakció, én is ismerem. De azt hiszem, hogy teljesen félreértettük a GDPR lényegét, és nem látjuk a nagyobb képet. Nem arról van szó, hogy a GDPR az életbe lépése után máris megváltoztat mindent. A GDPR fog változást hozni, de ez idő kérdése. Csak gondoljuk át. Az internetezők digitális kompetencia hiányára alapozva használtuk az adatokat. De tényleg, ki akarná azt, hogy mindenhova kövessék online, és mindenhol retargetált hirdetések bukkanjanak fel előtte, csak mert egyszer meglátogatott egy e-kereskedelmi oldalt? Még ha a szabályozás nem is változtatja meg az iparágat, és maga az iparág nem is tesz lépéseket, a fogyasztók ki fogják kényszeríteni a szerintük szükséges változásokat. Van olyan megoldás, ami az elkerülhetetlen változások jó oldalára helyez minket. Ki kell érdemelnünk az adatokat, amelyekből aztán üzletet akarunk csinálni. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy a Netflixnek valóban meg kell őriznie és fel kell használnia az adatainkat, mivel ezt a jobb felhasználói élmény biztosítása érdekében teszi. Ha átláthatóbbá és érdekesebbé tudunk válni, nem leszünk ilyen idegesítőek, és képesek leszünk bizonyítani a felhasználóknak, hogy jobb digitális környezetet tudunk teremteni jobb formátumok, jobb reklámok által, akkor a közönségünk boldogan engedni fogja, hogy használjuk és tároljuk az adataikat, mert ez az ő érdekükben történik.
Olyan ez, mint a randevúzás
A marketing olyan, mint a randevúzás. Nem lesz sikeres a randi, ha csak magunkról beszélünk, és csak a saját oldalunkról nézzük a dolgokat. Nem fókuszálhatunk kizárólag a direkt párbeszédekre. Bor kell és vacsora, érdeklődést kell keltenünk és meg kell szerettetnünk magunkat. Aztán néhány randi és vacsora után, ha jó az időzítés, már előhozakodhatunk azzal, amit akarunk. Sok hirdető azt gondolja, hogy „dehát a retargetált hirdetéseink konvertálnak, és hozzák az eredményeket!”. Igen, igazuk lehet. Ha direktben megszólítasz ezer embert, hogy konvertáljanak, egy hajlani is fog erre (ha nem is feltétlen lelkesedéssel), de a többi 999 potenciális randid utálni fog már magáért a kérdésért is. Ez nem túl jó útja a kapcsolatépítésnek.
Éljenek a holnap digitális marketingesei!
Ennek a bejegyzésnek tehát az a konklúziója, hogy még az előtt kell változtatnunk, hogy erre valaki kényszerít minket. Ahelyett hogy magunkból indulnánk ki, bele kell helyeznünk magunkat a külső nézőpontokba. Innoválnunk kell, és sokkal inkább az átláthatóságra és az engagementre kell fókuszálnunk, hogy jobb digitális környezetet teremtsünk mindannyiunk számára. Egy olyan fenntartható jövőt, ami végre digitalizálja a marketing iparágat. A tartalommarketing mint kommunikációs stratégia ehhez egy elég jó kezdés.
Kezdjük el magunk is gazdagítani a fogyasztói élményt ahelyett, hogy lerombolnánk. Éljen a holnap digitális marketingje!
Henric Smolak, CRO & Partner, Strossle
(A poszt elsőként a Strossle angol nyelvű blogján jelent meg.)
